2018. március 29., csütörtök

Bár mindenki...





Sok temetésre járok, gondolom az átlagembernél sokkal többre.
Van amikor elsírom magam még mindig, van, hogy csak állok-állok és már semmit nem érzek, nem tudom mitől függ ez, mitől nem. Általában én már előbb búcsúzom. Ha benti lakó és még ott érem mielőtt elviszik, óvatosan felemelem a fehér lepedőt, elköszönök, megsimítom az arcát, kezét, volt akit meg is csókoltam búcsúzóul. De számomra ezek már üres testek, hidegek, kemények, csupán valamiféle papírdobozok, amiket kiraknak a bolt elé, miután kipakolták belőlük a polcra az árut.
De bennem ezernyi élő emlék.
Van olyan nénim, aki több éve meghalt, mégis benézek mai napig az udvarába ha ott megyek el, és nem tudom megszokni, hogy már nincsen. Van, kinek meglátom a fényképét itt a gépemen, és eszembe jut sok kedves kis epizód, számtalan szeretetmorzsa, s már pityergek is.

Az idei esztendőből még alig telt, de már annyi rossz dolog történt, hogy egész évre elég lenne. Csak temetünk egyfolytában, és más egyéb tragédiák is árnyékolják kis kollektívánk életét. Szerencsére összetartó csapat, eddig még senki nem maradt vigasz, támasz nélkül, s ez rettenetesen sokat jelent mindannyiunknak.

Nyáron lesz hetedik éve, hogy véletlenségből belecsöppentem ebbe a szakmába, vagy inkább hivatásba, bár hitem szerint nincsenek véletlenek. És bár hiába halt már meg sok kedves saját gondozottam ez idő alatt, most történt először olyasmi, ami szerdán történt.
Egyik olyan nénimet temettük, aki már nem lakott otthon, az állapota rosszabbodása miatt lánya elvitte magához, s ott éldegélt vele. Karácsonykor beszéltünk telefonon, elmesélte, hogy ott is van "dadája", mint amilyen én voltam. Nagyon örültem, mert erőteljes, élettel teli volt a hangja, nem olyan kis gyámoltalan, és zavarodott, mint mikor elköltözött a faluból.
Ez katolikus település, a szokásos ceremónia zajlik, de most  a református vagy egyéb temetésekhez hasonlóan felsorolták Maris néni életútját is, fontosabb állomásait, jellemző tulajdonságait, s végül a családot, hogy kiktől búcsúzik: gyerekeket, unokákat, dédunokákat, szomszédokat, barátokat s végül engem és másik gondozóját is.
Csak álltam és álltam, mint akit különös nagy tisztesség ért, nem is tudtam hirtelen hová lenni. Az otthonban lakóknál van, hogy megemlékeznek a nővérkékről, de ilyen, hogy engem név szerint említsenek a hét év alatt még sosem fordult elő.

Nagyon nagy vigaszom volt, mikor megtudtam, hogy Maris néni szépen halt meg. Reggel felébredt, kiment, de mondta a lányának, még kicsit visszabújik, míg készül a reggeli. Mire a reggeli elkészült, ő már végleg elaludt.
Előző nap ünnepelték a születésnapját, köszöntötte a család, boldogan készült a húsvétra.

Óóó, bár mindenki így halhatna meg!






12 megjegyzés:

  1. Igen Maszim.Nagyon sokat jelenthetsz nekik , az öregeknek.Ilyenkor már a szavaknak , gesztusoknak sokkal nagyobb a súlya.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, ez így igaz, Benyóm! Köszönöm, hogy itt jártál, és neked is további sok-sok erőt a hétköznapokhoz!

      Törlés
  2. Ahogy megismertelek így a blogon keresztül, tudom, hogy Te nagyon sokat adsz az öregecskéidnek. Jó szót, simogatást, ölelést, mosolyt, sok-sok segítséget. Persze, hogy hálásak és nem felejtik el és sok helyen családtagként tekintenek rád. Nem lepődtem meg túlságosan, hogy elbúcsúztatták tőled is, pontosan azok miatt, amit leírtam.

    Szomorú is meg vigasztaló is az ilyen halál. Szomorú, mert nem volt előjele hogy elérkezett az utolsó napja, vigasztaló azért, mert nem szenvedett. Isten nyugosztalja!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én viszont azért lepődtem meg, mert nem szoktak ilyet csinálni.
      Aki 87 éves, annál ha nincs is előjel, bármely nap eljöhet a halál. Bár ez mindenkinél így van, úgyhogy lélekben talán jobb készen lenni mindannyiunknak. És akit csak ismerek időset, mind ilyet kívánna magának.

      Törlés
  3. Nagyon kedves gesztus volt, hogy téged is megemlítettek. Biztos vagyok benne, hogy rászolgáltál.

    Már hét éve csinálod? Annyira előttem van a kezdet, amikor először írtál róla, hogy felpróbáltad a kis köpenyedet...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bizony hét éve, magamnak is furcsa, hogy már ennyit lehúztam. Lassan jubilálok. :-D Én erre a köpeny próbára látod már nem is emlékszem, és sajna el se tudom olvasni.

      Törlés
  4. Ó bárcsak ilyen könnyű lenne a búcsú mindenkinek ! és
    Ó bárcsak minden öregnek lenne egy Pipulkája !
    ......
    De ez - sajnos - csak keveseknek adatik meg.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Látom, értesz engem Fodorka. Korod és bölcsességed teszi ezt. Adja meg az Ég, hogy neked majd sokára így legyen! És ha lehet...nekem is.

      Törlés
  5. Szeretem a bejegyzéseidet, Pipulka. Számomra az ilyenek jelentik az Ünnep emberi oldalát. Hála érte, és köszönöm.

    VálaszTörlés
  6. Szerencsés, akinek Pipulkája lehet: szeretet, humor, természetesség és önazonosság veszi körül. Szép halála volt Maris néninek, szép kort élt meg, szépen búcsúzott tőled.
    Neked erőt kívánok az élet végének szebbé tételében. Emberséget igénylő hivatásba "csöppentél". Tisztelettel adózok a munkádnak.
    régi zugolvasód, Luca

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én is szerencsés vagyok. Sokszor mondtam már sok helyen, hogy életemben ennyire nem voltam megbecsülve, mint az elmúlt 7 évben. Persze vannak sok-sok nehéz percek is, de legalább annyi szeretetet kapok, mint amennyit adok, ha nem többet. :-)

      Törlés

Web Statistics