2016. április 28., csütörtök

Hála




Tegnap Franci nénivel megbeszéltük, hogy ma segítek neki lezuhanyozni. Direkt úgy mentem, hogy hagytam időt a napomból a műveletre. :-) Viszont mikor oda értem, először mégse akart kötélnek állni, de némi rábeszélés után beadta a derekát. A pár házzal arrébb lakó Ilus néni később el is mesélte, hogy este még átment hozzá Franci néni, hogy hívjon fel engem, mert mégse akar fürödni, mert sok eső esett. Az összefüggést nem igazán értettük, de én már megszoktam, hogy az öregecskék valamiért szeretik elodázni vagy halogatni a fürdést.
Franci nénivel a 102,5 éve ellenére nem sok gond volt. Mondta is, hogy majd ő beáll abba a gömbölyűbe (zuhanyfülke), nekem csak a hátát kell lemosnom, mást ő meg tud csinálni. Menjek és melegítsem fel a vizet! :-) Van szivacs meg törülköző, meg tiszta ruha, meg betét meg minden van.
Ő maga egyedül ügyesen le is vetkőzött, fel is öltözött, nekem tényleg csak a vízhőmérsékletet kellett beállítanom, meg a hátát ledörgölnöm a szivaccsal, majd megtörülnöm. Csak lestem  tátott szájjal, milyen ügyes mozdulatokkal veszi fel a pólót, bugyit, harisnyát, zoknit, ráncos szoknyákat, mellényt, blúzt. Sok nála húsz évvel fiatalabb nem tud már így mozogni. Egyedül a lába fejét törültem meg még, de azt nem is kérte. Viszont ahogy az ujjai között piszkálódtam a törülközővel, úgy elkezdett hahótázni, mint egy kisgyerek. Én is harsányan kacagtam, annyira jópofán kuncogott. Hiába no, egy 102,5 éves is lehet csikis. :-)
Maga után mindent szépen elpakolt, törülközőket a radiátorra teregette, szennyest a kosárba.
-Nézzük még egy kicsit a tv-t?-kérdezte, mikor mindennel végeztünk.
Viszont mikor leültünk a készülék elé, egyszercsak felpattant:
-Gyere! Gyere!
Át kellett mennem vele a másik szobába, ahol a töviskoronás Jézus dombormű van a falon.
-Ülj le ide!-mutatott a rekamiéra.
Ő megállt a kép előtt és jó hangosan imádkozni kezdett:
-Uram, köszönöm, hogy megengedted, hogy megfürdhettem, hogy sikerült megcsinálni, ami szerettem volna!
Utána elmondott egy Hiszekegyet, aztán tovább hálálkodott gyermeki szívvel:
-Köszönöm, édes jó Uram, hogy megsegítettél, áldj meg engem, és azt is aki segített nekem! Köszönöm, hogy szeretsz engem és megbocsátottad a bűneimet!

Csak ültem és néztem, és arra gondoltam, bár én tudnék ennyire nagyon-nagyon hálás lenni minden kis apróságért.
Mikor bevégezte az imádságot, szorosan megölelt, én is őt.
Még utána is százszor elmondta, hogy áldjon meg engem a Jó Isten, most olyan jól érzi magát, hogy megfürödhetett.

Ilyeneké a mennyek országa. :-)


Web Statistics