Szóval volt egy nap odautazás, egy nap kirándulás, egy nap városnézés, aztán a következő hőgutás napot gyakorlatilag végig aludtuk, az utolsóra egy séta maradt a Malomvölgyi-tő körül.
Ha az ember több időt tölt Pécsen, mindenképp érdemes ide kijönni, ha pedig az ember Pécsen lakik, akkor meg különösen. Akár egész napra pokróccal, uzsonnával, netán horgászbottal. :-)
Hétköznap lévén most nem volt túl sok ember, amit nem is bántunk, mert olyan csend és béke vett minket körül, hogy csak na. Sok-sok időt elbogarásztunk, mindenféle képeket készítettünk és egyikünk sem sürgette soha a másikat. Egyikünk ezt vett észre, másikunk azt, vagy mindketten ugyanazt. Annyira élveztem, hogy tényleg mindenféle sietés nélkül úgy és annyit fotózgathattam kedvemre, amennyit csak akartam. Téma pedig igazán akadt bőven.
Ilyennek láttuk a tavat, mikor megérkeztünk
Aztán csak jöttek sorra a kisebb-nagyobb csodák
Egy csepp ősz
Hosszan el lehet üldögélni
Hallgat a Tiszapart....ööö...vagyis izé, na...
Egy kidőlt fa gyökerén száz meg száz kisebb-nagyobb kagylót bámulhattunk meg
.....s néztem, hogy úszik el az alma(héj)
Kukucs, kibújtam
Süsü kedvencével néhol vastagon teli volt a föld
Szeptemberi festmény
Elkezdődött
Vajon hová vezet az alagűt?
Már csak röpke másfél óra, és megcsókollak szívem!
Akit Katici csak tisztes távolságból szemlélt :-)
Közös legelészés
Egy munkájában mélyen elmerült horgász :-)
Bárányfelhős tó kacsalábak alatt
Amott távolban a Mecsek